Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. (János 13:15)
Lelkészek – köztük püspöki rangú is – dolgoztak, fáradoztak néhány hete azon, hogy segítsenek a vöröiszap károsultjain. Nem riadtak vissza a kétkezi munkától sem. Helyes ez? Illik ez? Nem megalázó? – kérdezték tőlem néhány az eset után. A válasz itt van a mai Igében: nem! Ugyanis a világ Ura, Jézus Krisztus halála előtti estén, kötőt tett maga elé és elkezdte megmosni a tanítványok lábát. A poros, koszos, büdös tanítványi lábakat. Ez abban az időben a rabszolgák feladata volt. Jézus nem „jófejeskedni” akart, hanem hitből, szeretetből, szolgálatkészségből tette mindezt. Ő nem azt nézte, hogy illik-e, megalázó-e, hanem tette, amit a szíve, a hite diktált. Példát adott. Övéinek. Én az elején említett lelkészi – közte a püspöki – hozzáállást is ezzel magyarázom. Nem megalázó semmi, ami a másoknak való szolgálatról szól. Szolgálj krisztusi indulattal embertársaidnak, felüdülés lesz az a lelkednek és nem fogod megalázónak érezni egy cseppet sem! Ha igazán odaszánt tanítványa vagy Jézusnak, akkor örömöt találsz ebben is!
A nap gondolata:
Erény mindaz, ami az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül, s a teljességtől távolít. (Weöres Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése