2011-03-13

A vidám szív a legjobb orvosság. (Példabeszédek 17:22)

Magatartásunk, egymáshoz való viszonyulásunk valamit kivált embertársainkból. De nem mindegy, hogy mit. Vajon inkább magukba zárkóznak, vagy nyitottabbak lesznek? Morcosabbá vagy mosolygósabbá válnak általunk? Az alábbi történet segít választ ezekre a kérdésekre.

Nap és Szél azon versenyeznek, ki az erősebb. Mindkettő állítja, hogy ő. Szó szót követ, majd úgy döntenek, hogy a gyakorlat majd megmutatja, kinek van igaza.
Egyszer csak látnak egy vándort, aki köpenyébe burkolózva megy az úton.
Szél nagy örömmel felkiált:
- Nap, fogadjunk, hogy pillanatok alatt leszedem a vándor köpenyét! Én vagyok az erősebb.
Hirtelen hatalmas szélvihar lesz, tépi, cibálja a vándor köpenyét. Mire az még szorosabban beburkolózik, és valami menedéket keres a szélvihar elől. Látja, a szél, hogy nem sikerül a terve, még erősebben fúj. De kudarcot vall. Ekkor előáll a Nap, és elkezd mosolyogni, sugaraival simogatni a vándort, mire az a hirtelen melegtől egyből ledobja a köpenyét. Amit a Szél nem tudott elérni erejével, azt a Nap elérte mosolyával.
Mosolyogj, és megváltozik körülötted a világ!

Az Úrban való öröm letagadhatatlanul nagy hatást gyakorol embertársainkra! Bátran mutassák fel – ha van bennünk!

A nap gondolata:

Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.
(Walter Trobisch)