Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)
Istenkáromlás. Nem más ez, mint Isten nevének hiábavaló felvétele. Többnyire a hamis esküt és a káromkodást értjük alatta. Néhány lelkésztől hallottam már, hogy templomba járók is tudnak káromkodni. Sajnos a közelmúltban én is a saját fülemmel hallottam ilyet. Megdöbbentő dolog! Fájdalmas, keserű, szomorú, hogy azok, akik rendszeresen járnak istentiszteletre, és ott buzgón dicsérik az Urat, káromolni is tudják. Erre írta Jakab apostol, hogy ugyanabból a szájból jön ki az áldás, és az átok. Nem kellene ennek így lennie. Tényleg nem. Remélem, hogy akkor, amikor cifraság jön ki a szánkból, azért Isten nevét nem vesszük a szánkra! Megoldás: erős, szoros kapcsolatban lenni az Úrral, akkor biztosan nem fordulhat elő ilyesmi!
A nap gondolata:
Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint a tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése