Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)
Reményik Sándor nagyon szemléletesen fogalmazza meg egyik versében, amikor azt mondja, mindannyian „kemény kövek és haszontalanok, nehezek, otrombák, formátlanok, tehetetlenek, tompák, elesettek, mozdíthatatlanok” voltunk, amíg meg nem talált bennünket a teremtő Isten akarata, „és azt mondta nekünk: Ti templom lesztek. Falakká fogtok összeállani, És visszaveritek az Ige hangját…”
A te szüleidnek, nagyszüleidnek, őseidnek is ott dobban a hite annak a templomnak falában, amely ott áll hozzád közel, akárhol is élsz! És Isten téged is be akar építeni ebbe a közösségbe, szeretetének és a lelki testvérek szeretetének kötelékével! Csak így lehet megtartatásunk, csak így könyöröghetünk megmaradásért egy elidegenedő és minden valós közösségnek hátat fordító világban: ha imádságunk együtt szól: nem egymás ellen, hanem egymásért, ha bűnbánattal, alázattal, Istenre hallgató lélekkel, egybeilleszkedve, szív a szív, váll a váll mellett próbálunk épülni, építeni, nem a magunk önhittségéből, hanem Isten kegyelmében bízva, megmentő csodáit átélve.
Ahogyan Zakariás próféta megtapasztalta a nagy templomépítés közepette: „Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel, ezt mondja a Seregeknek Ura”. Könyörögjünk egyházunk megmaradásáért, de nélkülünk, élő hittel dobbanó élő kövek nélkül ne várjunk épülést… (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!
Nádudvari Nagy János: Krisztus parancsa
Mindnyájan egyek legyetek,
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!
Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.
S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése