Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak… (ApCsel 4:23-24)
Az apostoloknak lehetnének nagy emberi elhatározásaik, bízhatnának a közösség erejében, saját akaraterejükben. De érzik talán, hogy itt az emberi bölcsesség, és erő kevés. Nyílván nem akarom elvitatni az emberi kitartás fontosságát a nehéz helyzetekben. Hadd beszéljek erről az emberi oldalról kicsit. Egyszer olvastam a kitartás fontosságáról egy idézetet, amelyben Kurt Dimberger, a híres hegymászó nyilatkozott, aki a K2-t mászta meg mondja: "nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében." Igen. Sokat jelenthet a mindennapokban, hogy tanuljunk meg küzdeni. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy ne adják fel a küzdelmet, legyen kitartásuk, ha nehezen megy a lecke megoldása, ha problémákba ütköznek, ne lombozódjanak le, hanem újult erővel folytassák, és mi magunk is bíztassuk egymást arra, hogy tarts ki, légy erős és próbáld az akadályokat legyőzni. Milyen szükség van ma, sok erőtlen élet számára a bátorító szóra, a családban, a gyülekezetben. Igen is bátorítsuk egymást! Tegyük ezt egyre gyakrabban, mert a bátorító szó hiányzik ma, mint egy falat kenyér! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése