Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)
„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (16,25) Ez nem más, mint a lelki csőd elismerése. A teljes, Isten előtt való fizetésképtelenség észrevétele. Nincs semmijük, amit nyújthatnának, amivel kikönyöröghetnének, vagy megvásárolhatnák a mennyország jóindulatát. Senkiben sem reménykedhetnek – csak és egyedül Abban, Aki elhívta őket.
Az a bizonyos szembesítés, ama tanmese szerint, amikor szent Péter odafent várja azt a nagy adakozót, aki 100 pontot kell, hogy összegyűjtsön. Árvák, özvegyek segítése, betegek látogatása, éhezők etetése, meztelenek ruháztatása…. Mind csak egy pont. Amikor pedig térdre hull, csak annyit nyög ki: „Irgalmazz nekem, bűnösnek!” Na, ez már 100 pont – mondja Péter.
Kálvin János így ír erről: „Érdemes azonban megjegyezni, hogy csak az a lelki szegény, ki önmagát semminek tartva, Isten irgalmasságában nyugszik meg.”
Az ilyeneknek készíttetett el a boldogság. Ami azt a hiányt jelenti, amit Isten pótol ki. Gyász hordozása – hiány. Betegség keresztje – hiány. Egyedüllét – hiány. Döntésképtelenség – hiány. Meg nem értés – hiány. Üldöztetés – hiány. Beszédkényszer alaptalanul – hiány. Szereplési vágy – hiány. Hiány-hiány hátán az ember élete. Tele vagyunk hiánnyal és mégis! Boldog az, aki tele van hiánnyal, mert csak Abban bízhat, Aki elhívta, feladatot adott neki és utat mutat. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik. (Carlyle)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése