Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)
A hetedik boldogmondáshoz szervesen kapcsolódik a mai, a nyolcadik. Ugyanis bármilyen elszántan állunk a magunk helyén, a béketeremtés mellett, mindig vannak olyanok, akik nem akarnak békében élni velünk. Csúfolódások, lenézések, gyalázások, és üldöztetések megannyi jele naponta fertőzi ezt a világot, és környezetünket is. Fel kell ismerni, hogy ezek az életidegen jelenségek nem új keletűek, nem magyar specialitások, hanem már több ezer év óta, világszinten szedik az áldozataikat.
Hány lelki testvérünk, honfitársunk, ezáltal hány család ment már eddig is tönkre abba, hogy nem akartak békében élni velük? És hányan tartanak ebbe az irányba most? Mert az üldözés ma is folyik…
Évről-évre, február 25-én tartjuk mi, magyarok a kommunista áldozatok emléknapját. Emlékezünk a nyomtalanul eltűntekre, a „malenkij robotra” szállítottakra, emlékezünk az itthon – finoman szólva - hátrányosan megkülönböztetettekre, a földönfutóvá váltakra, a pusztába kitelepítettekre, hitüket vállalókra, akik senkit se bántottak, csak békében akartak élni. Emlékezünk, és közben bennünk ég a kérdés, vajon mi, mit tettünk volna az ő helyükben? Mert bizony nem mindenki állta ki a kérdezz-felelek, életre-halálra menő, kegyetlen játékát, és nem azért, mert meghalt… (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. (Gabriel García Márquez)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése