2011-07-24

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (Zsoltárok 133:1)

Egyedül vagy együtt boldogulunk jobban? Elég, ha én jó vagyok valamiben, vagy nem árt, ha másokkal közösségben egymás erényei által is épülhetünk? Ezekre a kérdésekre is válaszol a következő történet:

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.

Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

Természetesen fontosak az egyéni képességek, de milyen jó lenne, ha megtanulnánk együtt munkálkodni és egy irányba húzni közösségeink szekerét. A fenti történet szereplői nagyszerű példát adtak számunkra erre nézve. Ha sikerülne minél inkább így gondolkodni, akkor több békesség, szeretet jellemezné közösségeinket, legyen szó akár családunkról, gyülekezetünkről, munkatársi csapatunkról vagy éppen településünk egészéről. Az önző, csak önmagunkban gondolkodás helyett áldásos lenne önzetlen egymásért élésben gondolkodni… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messze akarsz jutni, menj a többiekkel.