Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)
Ady Endre egyik versében így fogalmaz: Beteg a világ, nagy beteg. Ez egy teljesen helytálló megállapítás volt akkor, amikor megírta, sőt ma is, de el tudjuk-e, el merjük-e mondani ugyanezt saját magunkról? Mert általánosságban a világot betegnek kikiáltani bármikor lehet – és ezzel nem Ady Endrét szeretném kisebbíteni –, de magamról ezt elmondani lelki értelemben, már komoly önvizsgálat és őszinteség kérdése is. Ugyanis, ha beteg az ember, akkor a legbölcsebb, amit tehet az, hogy felkeresi az orvost. Ha a bűn teszi beteggé, ha a bűn rombolása van jelen valakinek az életében, akkor pedig az Áldott Orvost, Jézus Krisztust kell felkeresni. Furcsa látni, hogy sokan mégsem az Áldott Orvost keresik, hanem mindenféle kuruzslót, sarlatánt keresnek fel, és azt hiszik, hogy így meggyógyulnak. Mire gondolok? Horoszkópoktól megkezdve mindenféle ezoterikus önmagukat kellető, jónak tűnő módszerekre. Jézus azt mondja magáról, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Mit jelent ez? Azt, hogy nincs más út a bűnbocsánatot, örök életet adni akaró Istenhez csak egyetlen egy, ez pedig Jézus maga. Aki Jézuson kívül keres gyógyulási lehetőséget a bűn nevű betegségből, tévúton jár. Ezt ki kell mondani akkor is, ha fájdalmas, vagy ha keménynek tűnik is.
A nap gondolata:
Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése