Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van, kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2Tim 1:6-7)
Egy megfáradt embernek üzeni Isten Pál apostolon keresztül. Valakinek, aki számára valamikor még voltak fontos ügyek, aki égett, buzgott Istenért, de ez a láng pisla fénnyé változott. A megfáradt embert emlékezésre hívja fel. A tudatos emlékezés az, ami ilyenkor segít. Nézz szembe magaddal! Honnan jöttél? Hol tartasz? Kaptál tüzet. Nem te vagy a tűz. Neked annyi a dolgod, hogy éleszd, pumpáld a tüzet! Most ez a bibliai rész mindannyiónktól megkérdezi: vállaljuk-e az Isten gyújtotta tűz őrzését? "Mert nem a félelem lelkét adta az Úr, hanem erő, szeretet és józanság lelkét."
Sokszor egyszerűbb elfutni. Timóteusnak is egyszerűbb lett volna elkerülni Efézust, mert ott sok volt a gond. Az ember a kisebb ellenállás felé megy, a csüggedés az elfutás helyett örömhír, Isten lehetősége. Az erő, a szeretet ott tarthat a nehéz ellenállásban is. Csodáljuk az első pünkösdöt. A csoda nagyon vonzó. Az erő, ami csak úgy kiáradt az emberekre, de vajon engedjük-e, hogy ez az erő szétfeszítse az életünk kereteit? Engedjük-e, hogy biztos elgondolásaink megváltozzanak? (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Emberi terv nem lesz sohasem hasznos, se szerencsés, hogyha az Úr nem nyújt támogatást, meg erőt. (Iuvenalis)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése