Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. (Máté 21:28-32)
A bűnösök azok, akik először azt mondják, hogy nem. Engem nem érdekel az Isten. De aztán elgondolkoznak Jézus szelíd szaván, és mégis mennek, vagyis nemcsak felismerik bűnösségüket, hanem el is hagyják azt. Ez a megtérés. Az igent mondók a kegyesek, a „jók”, de aztán mégis engedetlenek, mert elhagyva igen mondásuk helyét az Isten házát, mégsem mennek ki a szőlőskertbe, az Isten szőlőskertjébe munkálkodni. „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.” Mire gondolt az Úr Jézus, amikor ezt monda? Arra, hogy a bűnösök megtérnek, ők meg nem. Isten nem a szavainkat veszi komolyan, hiszen vannak elsietett szavaink, de Isten nem akad el azoknál. Egész életünket nézi és türelmesen gondozza, várja, míg megérik és tettekké válik. Miért vagyunk általában minden ügyben a szólásra gyorsak, és a cselekvésre oly lassúak? Miért van ez így? Mert mondani könnyebb, mint cselekedni. Ha kimondom, hogy igen, akkor megkönnyebbülök, vagy akkor legalább békén hagynak. Vagy nem néznek rám rossz szemmel. De amikor cselekedni kell, annyi kifogás akad.Egy kiutunk van. Belátva ezt mondani: „Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek.” Az Úr Jézus figyelmeztet, hogy „Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Ezért szól keményen azokhoz a fiakhoz, akik csak szájukkal mondanak igent, és meg is mondja nekik, amit csak maguk között beszéltek azelőtt, hogy: „Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.” (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése