Közismert mondat a Prédikátor könyvéből: „Mindennek rendelt ideje van.” Ezt mai igénkkel párhuzamba állítva mondom: ideje van a beszédnek, de ideje van a hallgatásnak is. Embertársainkkal való kapcsolatainkban is ideje van a beszédnek és a hallgatásnak. Ám vajon melyiket érezzük jobban magunkénak? Beszélni vagy hallgatni szeretünk jobban? Ha mindig csak beszélünk, akkor nem tudjuk meghallgatni a másikat. De igaz ez az Úrral való kapcsolatunkra is. Ideje van ebben a beszédnek és a hallgatásnak. Amikor mi beszélünk az Úrhoz, azt nevezzük imádságnak. Amikor az Úr szól hozzánk, az a Bibliaolvasás. Persze Isten nemcsak a Biblián keresztül szól hozzánk, de leginkább az igei kijelentésére kell figyelnünk.
„Hallgass népem, most én beszélek.”- szól az Úr övéihez. Megvan naponta életünkben ez az Úr előtti hallgatásunk, elcsendesedésünk? Istennel való kapcsolatunk akkor lehet teljes értékű, ha nemcsak mi beszélünk Hozzá újra és újra, hanem, ha engedjük, hogy Ő szóljon hozzánk és vezessen bennünket. Mit is mondhatnánk erre? Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged. (Jill Briscoe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése