Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11:4-6)
A Szentírás egy másik helyén olvasunk egy nagyon vigasztaló dolgot: Isten azt ígéri népének, hogy háta mögé veti bűneiket és soha többé nem emlékezik meg róluk. Volt – nincs. A tiszta lappal indulás esete. Tabula rasa - ahogy a régiek mondták. S innen kezdve, lehet vele, az élő Istennel együtt előrefelé tekinteni. Ebben az isteni látásban megújulni és felfedezni, Ő mit akar adni az embernek. Isten előtt ezért érdemes és kivételes dolog szembenézni tetteinkkel, felelősséget vállalva bűnt vallani, nem másokra mutogatni. Mert aki vállalja ezt a fájdalmas utat, az átéli mit jelent a bábból pillangóvá születni, és mit jelent a szülő nő elfeledett fájdalma – mondja Jézus – mert ember jött a világra. Mindezekre képtelen volt a mai Ige szerint, ez a hátra tekintgető nép. Ez elrabolta jelenüket, azt az ígéretet, hogy Isten be akarja őket vinni új hazájukba. Isten előre tekintett, tervei voltak népével, de a nép leragadt egy nosztalgikus hátrafelé nézelődésnél. Ám ez lett a vesztük. Az újszövetség felől láthatjuk ennek világosabb értelmét. Hiszen Jézus is rámutat: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Istennek előre felé tekintő emberek kellenek. Péterről, a tanítványról olvassuk a Szentírásban, hogy egy ízben hátratekintett és meglátott egy másik tanítványt, és megkérdezte Jézust: Hát vele mi lesz? Jézus válasza egyértelmű: …mit tartozik rád! Te kövess engem! Jézus követőket keres. Nem hátra, hanem előre tekintő, vele tervező, nagy dolgokra nyitott tanítványokat. Ez egy új látást jelent, új reménységet. Csak legyünk nyitottak rá! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése