Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)
Isten Igéje egyeseknek gúny tárgya, másoknak semmit nem jelent, sokaknak pedig napi lelki táplálék, melyben Isten szól az emberekhez. Az alábbi történet tanulságos lehet abból a szempontból, hogyan változhat a Bibliához, mint Isten kijelentéséhez való viszonyunk.
Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított, úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor el vagyok veszve, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.
Neked is az élet könyve a Biblia? Akkor vedd és olvasd! Minden nap!
A nap gondolata:
Isten Igéje olyan, mint a villamos áram, nemcsak világít, de erőt is ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése