Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében… (Mt 28:19)
Igénk második felére szeretném most a hangsúlyt tenni. Egy Istenben hiszünk, aki úgy jelentette ki magát, mint Atya, Fiú, Szentlélek. Vagyis a Szentháromság Isten gyermekei vagyunk. Ez (is) egy felettébb nagy titok számunkra. Olyan, amit ésszel nem, csak hit által érthetünk meg. Az alábbi történet kicsit közelebb vihet bennünket ehhez:
Az idős lelkész dolga végeztével és betelve az élettel (meg minden hasonló, amit ilyenkor szokás mondani) meghal, majd a mennybe kerül (mily meglepő). Nagy megdöbbenésére a menny kapuján belépve egy asztalnál vizsgabizottság várja, akik előtt egy-egy laptop áll. Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy a vizsgabizottság három tagja nem más, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az idős lelkészt megkérik, hogy üljön le a velük szemben elhelyezett székre. „Most pedig értékeljük a prédikációidat” szólal meg a vizsgabizottság elnöke, az Atya. És hárman, sorban elmondják ellenvetéseiket, meglátásaikat a lelkész szolgálata, prédikációi kapcsán. Az Atya hangsúlyozta, hogy dicséretes, hogy sokat beszélt Isten egységéről, és a teremtésben betöltött szerepéről, de hiányolta a gondviselés tanának kidomborítását. Az ötből 2,5 pontot adott. A Fiú örömét fejezte ki, hogy a prédikációkban sokat beszélt a vérről, a golgotáról, de fájlalta a tényt, hogy soha nem mutatott tovább, és nem beszélt a feltámadásról. Az ötből 2 pontot adott. Végül a Szentlélek következett, aki megjegyezte, hogy a prédikációk általában nagyon logikus felépítésűek voltak, tele illusztrációval, de szomorúan konstatálta, hogy általában hiányzott mindből a személyes példamutatás. A Szentlélek hiányolta a megváltás örömének az ízét a prédikációkból, betűszagúnak és mesterkéltnek minősítette. A lelkész izzadt, rettegett, gondolván, hogy nem megy át a vizsgán, és innen a kapuból vissza is fordulhat, hogy elkövetett mulasztásaiért megkapja méltó büntetését. Azonban a Szentlélek ötből öt pontot adott a lelkésznek. Az idős lelkész leküzdve minden félelmét, alázatosan megkérdezte: „ha ennyire hiányosak voltak a prédikációim, akkor miért kaptam mégis maximális pontszámot rájuk?” A Szentlélek szeretetteljes mosoly kíséretében csak ennyit mondott: „Ez a kegyelem.”
A nap gondolata:
Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése