Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)
Az egyenes és felelősségteljes beszéd ma nagy kincs. Hallottam, hogy egy iskolában a tanár kinyomtatott egy fényképet, amit a tanuló a facebook-ra tett fel saját magáról. Kacér kép volt. A lány elvörösödött, mindenki furcsán nézett a képre. Mire a tanár megkérdezte: ha most zavarba jössz, amikor harminc ember látja ezt a képet, hogyhogy nem jössz zavarba, amikor több százezer számára föltetted a világhálóra? A lány és nagyon sok ember nem érzi az arányokat. Ha személyesen mutatok meg egy képet magamról, az súlyosabb eseménynek, kitárulkozásnak tűnik, mint amikor felteszem a világhálóra, pedig több millió embernek teszem így elérhetővé. Mintha megváltozott volna az az irány, amiről Jézus beszél. Fülbe súgva, titokban, ha régen így mondtak valamit és végül a háztetőkről kiabálták, akkor mindenki azt gondolta, hogy a rejtett dolog, az a kérdéses igazság, és amiről mindenki beszél, azt hiszik el az emberek. Ma mintha fordítva lenne igaz. Először hirdetik a háztetőkről, mai módon szólva felteszi valaki a világhálóra. Mintha nem éreznék az emberek, hogy ugyanez az, amit ott súgnak a legrejtettebb szobában. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése