Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)
Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?
Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése