Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)
Van egy olyan fajta szomorúság, ami az életet munkálja. S egyben ez a Szentírásban Isten meghökkentő üzenete az embernek, ami érdekes fordulatot hozhat a szomorú érzéseink terén. Mi az Isten szerinti szomorúság? Az Ige itt azt tanítja, hogy ez az, ami megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. Figyeljük meg: szomorú érzések, és mégis életet munkálnak. Áldott dolog, ha valakinek az életében Isten kimunkálja ezeket az érzéseket. Mert ez a szomorúság nem letör, hanem a legnagyobb mélységben nyitott a vigasztalásra. A világ szerint szomorú ember elzárkózó, megvigasztalhatatlan, de az Úr szerinti megszomorodás egy egészen más állapot, ahol Isten a legmélyebb szívbéli elhagyottságban is életet munkálhat. Ilyen a bűnbánat érzése is, ami ugyancsak szomorúság, mégis megbocsátást munkál, helyreállítja az Úrral a kapcsolatunkat. S éppen ennek következtében költözik igazi, elmélyült öröm a lelkünkbe. Van egy szép ének erről, ami érdekes módon egy halom szomorú érzést tartalmaz, mégis reményt kelt:
Sokszor úgy érzem összeroskadok,
Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél, se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.
Éjszakák törnek rám,
És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom,
Kínozza lelkem,
hogy el sem mondhatom.
Megpróbáltam,
hogy nagy dolgot teszek:
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak
nem lesz szívemben harag,
Ez sem oldotta meg terhemet.
Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra szivárvány?
Lesz-e még megoldás,
Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?
Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,
Minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom,
Eltűnnek végleg,
s te élhetsz szabadon.
Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél, se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.
Éjszakák törnek rám,
És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom,
Kínozza lelkem,
hogy el sem mondhatom.
Megpróbáltam,
hogy nagy dolgot teszek:
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak
nem lesz szívemben harag,
Ez sem oldotta meg terhemet.
Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra szivárvány?
Lesz-e még megoldás,
Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?
Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,
Minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom,
Eltűnnek végleg,
s te élhetsz szabadon.
(Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése