… dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. (ApCsel 2:47)
A látszatra sokat ad az ember. Többek között öltözködése, lakberendezése, kertje, önmagán túl mutatva bizony egyfajta látszatot kelt. Egy képet ad. Egyrészt arról, hogy mi az, ami neki tetszik; másrészt pedig példát mutat arra, hogy annak rendezettsége, vagy éppen rendetlensége követendő példa, vagy nem, mások előtt.
Sokat adunk a látszatra. Néha többet is, mint kellene. Gyermek- és kamasz- lányok és fiúk, – mind többet, és egyre többet adnak a látszatra, mint kellene. Felnőttek sokasága – szintén többet mutat, – különösen ma – mint ami bennük van. Ezt a megjelenésben, viselkedésben, döntéshozatalban és különböző magatartásformákban jól lehet követni…
De vajon ez igaz a személyes kegyességünkben is? Egyáltalán adunk mi ezen a téren a látszatra? „Látszódunk”? És ha igen, sokat adunk erre? Nem kell sokat, és nem is kell többet. Csak annyit, - mint az ősgyülekezetben - eleget.
Mert a Szentlélek munkájának igenis van látszatja! És persze van látszatja annak is, amikor valaki nem bízza a Szentlélekre az életét és az ügyét… ezáltal van látszatja a képmutatásnak is, és a gonoszságnak is. Mindennek, aminek relációja, értéke éppen ellentéte a bibliai tanításnak. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Mennél nagyobb kincsünk van a mennyben, annál nagyobb befolyásunk van a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése