Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. (1Tim 2:1-2)
Mennyit panaszkodunk a politikusokra, országunk mindenkori vezetőire! Szerintünk helytelen döntések sorozatát hozzák, és ahhoz képest, amit valójában gondolunk, ezt még nagyon finoman fogalmaztam meg. Isten Igéje mást javasol a puffogás, a kiakadás, a felháborodás helyett. Imádkozni értük. Egy nemzet vezetőinek hatalmas felelőssége van, hiszen az ország népének jövője rajtuk, döntéseiken is múlik. Ennek nem minden esetben vannak tudatában. Nem ritka, hogy csak magukra és egy szűkebb körre tudnak csak gondolni és ennek megfelelő törvényeket, rendeleteket alkotnak. Mit is tehetünk értük? Isten elé visszük őket. Kérjük az Urat, hogy adjon nekik bölcsességet, önzetlenséget, népünkért való felelősséget, hitet, Istenre tekintést. Puffogás vagy ima? Döntsd el, melyik a jobb megoldás…
A nap gondolata:
Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez. (Stanley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése