Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. (1Thess 3:12)
Olykor spórolunk annak felmutatásával, hogy mennyire szeretjük egymást. Nem kellene ennek így lennie. Aki ugyanis gyarapszik, növekszik a szeretetben, azt a körülötte élők megtapasztalják, érezni fogják. Szeretünk titeket – írja Pál egy egész gyülekezetnek. Szeretlek téged. Mikor mondtad ezt a két szót így, egymás mellett valakinek? Persze tudom, nem kell mindig ezt szajkózni, és bárkinek nem is szoktuk mondani, mert még félreértené, de akkor kivel, mikor éreztettük, hogy ez így van: bennünk szeretet él irányába? Az első keresztyének legfőbb ismertetőjele volt, hogy szerették egymást. Minket is innen ismernek a környezetünkben élők?
A nap gondolata:
Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése