Keresés ebben a blogban

2012. március 19., hétfő

2012-03-19

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Egy vita vagy veszekedés után a kibéküléshez vezető út egyik fontos állomása a bocsánatkérés, ám míg egyesek könnyen, mások rendkívül nehezen szánják erre rá magukat. Egy nemrég megjelent kutatás arról számolt be, hogy bizonyos személyiségjegyek nagy biztonsággal elárulják valakiről, hogy képes-e elnézést kérni, vagy sem. A kanadai Grant MacEwan Egyetem kutatói kérdőívek segítségével mérték a résztvevők bocsánatkérési hajlandóságát. Megkérték őket, hogy határozzák meg, mennyire értenek egyet a felsorolt állításokkal, például „Elhúzódó haragom gyakran megakadályoz abban, hogy bocsánatot kérjek” vagy „Ha úgy gondolom, hogy senki sem tudja meg, mit tettem, valószínűleg nem fogok érte bocsánatot kérni.” A válaszok alapján meghatározták minden résztvevő „bocsánatkérési hajlandóságát”, és ezt összevetették az illetőről készített személyiségvizsgálat eredményeivel.
A kutatók kezdettől fogva azt gyanították, hogy akikre nagyfokú beleegyező-készség és együttérzés jellemző, azok hajlandók leginkább a bocsánatkérésre. Ezt a feltételezést az eredmények igazolták is, ám emellett a kísérlet számos meglepő összefüggésre is rávilágított.
Az alacsony önbecsüléssel rendelkezők például kevésbé voltak hajlandók elnézést kérni, annak ellenére, hogy igen rosszul érezték magukat egy konfliktus után. Ugyanígy hadilábon álltak a bocsánatkéréssel a nárcisztikus (végletekig egocentrikus és önmagukról túlzott elképzelésekkel rendelkező) személyiségek.
Ezzel ellentétben a magabiztos emberek képesek voltak belátni a hibáikat és kezelni azokat, így a bocsánatkéréssel sem volt problémájuk - derült ki a tanulmányból.
A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy az erős igazságérzet negatív korrelációt mutatott a bocsánatkérési hajlandósággal, amely arra utalhat, hogy a bűnbánat és a „szemet szemért” elv nem igazán fér össze. A megbékélés ugyan véget vethet egy konfliktusnak, de nem mindig tudja megoldani az összezörrenés valódi okát.
Annyit tennék hozzá, hogy akármilyen személyiségjegyekkel rendelkezünk bocsánatot kérni és megbocsátani Isten kegyelmére tekintve szeretetből és hitből szükséges megtennünk. Senkinek nem jó a haragszom rád, az őrlődés…
A nap gondolata:
Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése