Csak Istennél csendesül el lelkem… (Zsoltárok 62:6)
Az ember képes mindig kibúvót keresni. Bármire. A közelmúltban hallottam, hogy egy apát és a fiát egymástól függetlenül megkérdeztek az Istenhez való viszonyáról. A fiú azt mondta: még fiatal vagyok ehhez, majd ha öreg és nyugdíjas leszek, akkor törődök Istennel! Az idős édesapa pedig ezt mondta: az én koromban már minek keressem Istent? Ha már leéltem nélküle életem nagy részét, akkor megpróbálom a hátralévő időmet is nélküle tölteni! Látjuk a két különböző korú személy véleményéből, hogy kifogás az mindig van! De higgyétek el nem az a fontos, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy akarunk-e egy lelkileg nyugodtabb életet önmagunknak és ezáltal másoknak is? Mert ha igen, akkor az Istennel való rendszeres kapcsolatra van szükségünk! Az Isten előtti áldott csendességek a felülről való több kijelentést, valamint az Úr és önmagunk jobb megismerését teszik lehetővé! A rendszeres és őszinte Isten előtti ima a következőket jelenti: közösséget Istennel, bizalmat, békességet, felszabadultságot! Nem tudom, hogy ezekből az érzésekből mennyi van jelen az életünkben, de azt hiszem, hogy van mit tanulnunk ezen a téren is!
A nap gondolata:
Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése