Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)
Az apostol tulajdonképpen azt kéri a filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.
Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a feladatunk, hogy bízzunk az Úrban! Ne magunkban bízzunk, mert csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben, okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket. (Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!
A nap gondolata:
Az igazi hit váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó: Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő mindenkor beváltja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése