2012-06-11

…nem tudok lemenni… (Nehémiás 6:3 NKJ)

Nehémiás három fontos igazságot tanít nekünk a kritika kezeléséről:

1) Fogadd el! Amikor a közönség egy versenyt néz, kire összpontosítják figyelmüket? Az élmezőnyben futókra! Valaki azt mondta: „A kritika könnyen elkerülhető: ne mondj semmit, ne csinálj semmit, legyél senki”. De ez a három alternatíva nem működik. Ezért Nehémiás azt mondta azoknak, akik kritizálták: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok lemenni hozzátok…” (Nehémiás 6:3 NKJ). Ne süllyedj le a kritikusaid szintjére!

2) Értékeld ki! „…ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem” (Nehémiás 6:2). Amikor az emberek azt mondják: „Mondanom kell neked valamit a saját érdekedben”, gyakran semmi olyat nem mondanak, ami a javadra válna.

Ha kritikát kapsz, kérdezd meg magadtól:

a) „Ki mondta?” „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja” (Példabeszéd 27:6). Kiérdemelte ez az ember a jogot, hogy beleszólása legyen az életembe?

b) „Miért kaptam ezt a kritikát? A bírálót a személyes megbántottság vezette, vagy a javamat akarta szolgálni?” Ha valakit megbántanak, az bántja az embereket, ezért tanúsíts megfelelő hozzáállást, keresd az igazság magvát a dologban, tedd meg a szükséges változtatásokat, és válaszd a jó utat!

3) Éld túl! Amikor Nehémiásnak azt mondták a barátai, hogy fusson el, és rejtőzzön el, ő így válaszolt: „Nem megyek!” (Nehémiás 6:11) „… és elkészült a várfal ötvenkét nap alatt … amikor ezt meghallották ellenségeink… fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát” (Nehémiás 6:15-16 NKJ). Néha veszélyesebbek a barátaid tanácsai, mint az ellenségeid kritikái. Ilyenkor tudnod kell, ki vagy, mire hívott Isten, és túl kell élned a kritikát!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)