A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. (2Tim 3:16)
Egy fontos, tisztázandó kérdés: Minek tartjuk a Bibliát? Emberi alkotás vagy Isten kijelentése? A válaszunk alapjában határozza meg a Bibliához való viszonyunkat. Mire gondolok? Arra, hogy ha mint emberi alkotásra tekintünk rá, akkor egyike a világirodalom (remek)műveinek, része az alapműveltségnek. Időnként érdemes beleolvasni, egyik-másik történet tanulságos, néhány mondata idézhető, de semmi több. Ez igaz lehet bármilyen szerző, bármelyik könyvére. Ha viszont Isten kijelentéseként tekintünk rá, akkor egészem más a helyzet. Akkor ez egy különleges könyv. A világ Teremtője, alkotója szól hozzánk, emberekhez. De hogy lenne Isten kijelentése, amikor emberek írták? Úgy, hogy Isten bennünket mindig felhasznál tervei megvalósításában. Munkálkodhatna nélkülünk is, mégis velünk együtt akar, munkatársat lát bennünk. A Biblia lehetne egy olyan könyv, melyet Isten megírt és ledobott az emberiségnek, de nem ez történt, hanem az, hogy embereket indított bizonyos dolgok megírására, összegyűjtésére, egy csokorba szedésére, majd sokszorosítására, továbbadására is. A Bibliát emberek írták, de itt van igénkben: a teljes Írás Istentől ihletett, vagyis Isten Lelke munkálkodott azokban, akik megfogalmazták a rólunk és nekünk szóló üzeneteket. Hiszed ezt?
A nap gondolata:
A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal megmagyarázni. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése