Keresés ebben a blogban

2012. július 13., péntek

2012-07-13

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (1Jn 4,11)

A zimbabwei Afrika Egyetemen töltött első karácsonyunk táján nagyon hiányoltuk az otthoni megszokott karácsony előtti hangulatot, és a családunkat. Rémlett, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek hiányoznak a megszokott arcok, és a családi szeretet melege. Legalább 10 különböző nemzet diákjai tanultak az egyetemen, és egyikőjük sem tudott hazamenni. 
A Lélek által egy ötletem támadt: Hívd meg az összes diákot, akik az egyetemen maradtak egy karácsony esti vacsorára. Meghívtuk őket, és kértük, hogy hozzanak magukkal valami nemzeti eledelt. Micsoda lakoma kerekedett, és micsoda ünnepet élhettünk át együtt! Vacsora után minden diák elmesélte országa hagyományos karácsonyi szokásait, és megtanított anyanyelvén egy karácsonyi éneket. Sok nyelven énekeltünk, de Lélekben egyek voltunk. Abban az évben karácsonykor igazi pünkösdöt ünnepeltünk. 
Hasonló élménye lehetett az első pünkösdkor a Jeruzsálembe áramló tömegnek. A Lélek fuvallata vette őket körül. Csodálattal hallgatták Jézus születését, keresztre feszítését és feltámadását. A hívők Krisztusban egy új családra leltek. A Lélek ma is erre hív - szeretetközösség építésére. (Forrás: Csendes Percek)

A nap gondolata:
 A Krisztus-hívők mind egy nagy család részei.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése