A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8:19)
Különös mondat ez. A világról és Isten fiainak kapcsolatáról. Az előbbiek várják az utóbbiakat. Az Istent még nem ismerő emberek várják a Teremtő Istent már ismerőket. De tényleg így lenne? Nem tudnak róla, sőt, tagadják, de így van. Ezt nem én mondom, hanem a Biblia. Ez feladatot jelent nekünk, hívő embereknek. Milyeneket? Például komolyan megélni a hitünket, képviselni Krisztust bárhol járunk is. Akkor is, ha ez a bennünket várókból támadást, ellenérzést vált ki. Miért? Mert, aki más, az nem tetszik, azt nehezebb elviselni. Ugyanígy a még nem hívő emberek nehezebben viselik a már hívőket. Vagy egyenesen keresik a gyenge pontjainkat. Ez utóbbiak egyértelműen vannak, nagyon keresni sem kell, de a nagy kérdés inkább az, hogy meg lehet-e bennünk látni, találni annak áldásait, hogy Jézus tanítványai vagyunk? És mi látjuk-e ebben a saját felelősségünket? Hiszen a hívő soha nem nézheti le azokat, akik még nem hisznek Istenben. Mindenki Isten nélkül kezdi ugyanis földi pályáját, noha ott van lelkünkben az Úr számára a hely. Mi is így kezdtük, de Isten vont magához bennünket. Emlékezz vissza, hogy neked mindez hogyan történt életedben és lásd meg felelősségedet a még nem hívők felé!
A nap gondolata:
Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése