Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. (1Péter 3:15)
Néhány hete volt a Csillag születik döntője, amit egy 41 éves református presbiter nyert. Már ez is a csoda kategóriába tartozik. Amikor pedig megkérdezték tőle közvetlenül a végső diadal kihirdetése után, hogy mi jár az eszében, akkor Pál apostolt idézte: Ama nemes harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam… Én nem kísértem figyelemmel ezt a műsort, de többektől hallottam, hogy van egy jó kiállású, remek hangú hívő ember, aki a fináléba jutott, ezért gondoltam, hogy a döntőt meg kellene néznem. Csak titkon reméltem, hogy megtörténhet az a csoda, hogy a tényleg egyszerű, de minden mozdulatán a hitbeli meggyőződése és alázata tükröződő férfi lesz a győztes. Aztán, amikor ez megtörtént, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Egy Igét a Bibliából. Hitéből ez fakadt. Nem öndicséret, nem teátrális jelenetsor, hanem egy Ige. Kész volt elmondani a benne élő reménységet és annak forrását. Hatalmas bizonyságtétel volt egy egész ország előtt. Mi vajon kicsiben egy-két embernek, munkatársaknak, családtagoknak, barátoknak merünk beszélni a Krisztusba vetett hitünkről?
A nap gondolata:
Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább és legpáratlanabb öröm forrásává válik, amire az emberi szív valaha is képes lehet. (Stanley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése