Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. (Zsoltárok 9:11)
A bizalomnak van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy az ember bármennyire is értékeli a bizalmat, legalább olyan sokat vét ellene. Megbízhatatlanná válhat, vagy éppen ellenkezőleg: bizalmatlan lesz másokkal szemben, de megeshet az is, hogy túlzott bizalmaskodásával tesz kárt az emberi kapcsolatokban. Bizony változékony lény az ember. A Szentírás ezért figyelmeztet arra, hogy Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. (Zsoltár 118:8) Egy másik helyen pedig egyenesen azt olvassuk: Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! (Jer 17:5) S itt megérkezünk oda, hogy ahol nincs jelen az Istenbe vetett elsődleges bizalom, ott az emberek között sem lehet igazán és elmélyülten tiszta bizalomról beszélni.
A Biblia éppen ezért arra bíztat bennünket, hogy bízzunk elsősorban Istenben. Az Istenbe vetett bizalomról egy konkordancia (bibliai segédkönyv) szerint közel 800-szor olvasunk a Szentírásban. Ez már önmagában is tekintélyes szám. Isten népét ez minden időben figyelmeztette, hogy folyamatosan vizsgálják meg önmagukat, mennyire jellemző ez rájuk? Az utóbbi Ige, amely Jeremiás könyvéből származik, olyan történelmi időkből való, amikor Izrael szövetségeseket keresett magának háborús helyzetben. Egyre inkább emberekben, népek vezetőiben reménykedett, és egyre kevésbé Istenben. Ez egy szomorú állapota lett Izraelnek. A végén el is hagyta az Urat, és ahogyan a próféta mondja is, elfordult a szíve Istentől. Ezzel vont átkot magára, mert elszakadt a bizalom tiszta forrásától. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése