Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
(Zsoltárok 48:2)
Van egy szép ének Isten nagyságáról. Ez beszél nagyságának azon voltáról,
amit Isten nem a templomhegyen, hanem egy másik hegyen, a Golgota hegyén
végzett el. Jézus Krisztus ott szenvedett. Értünk tette ezt, hogy
megmutassa: Isten elég nagy ahhoz, hogy kilépve dicsőségéből, szolgáljon az
emberért. Nagysága leginkább hozzánk való lehajlásában öltött testet, amikor
választottaiért szenvedett. Ez tetőzi be az Isten nagyságáról szóló tanítást
és ad értelmet szolgáló, mentő hatalmának. Egyik énekünk sorai bátorítsanak
e nagy Istenre bízni magunkat:
1. Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a Te szózatod!
Mondád: "Legyen!", s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja
Mindenható, dicső hatalmadat.
2. Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őnéki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos, nagy bölcsességedet!
3. Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,
Fiadban mit vélem éreztetél!
A pislogó kis mécsest el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben, megkötözve,
Felém kinyújtád irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te üdvözítő nagy kegyelmedet! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi
bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése