Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)
Egy olyan világban élünk, ahol minden mozgásban van. Ha kiülünk egy
folyópartra, ami látszólag csendes, és elkezdjük figyelni a dolgokat, akkor
felfedezhetjük, hogy valójában áramlanak a dolgok. Ha egy ideig megállt is,
elkezd mozogni a levegő, a fűszálak, a fák levelei is megmozdulnak.
Észreveszünk egy pillangót, amint virágról virágra száll. Madaraknak hallani
a hangját, némelyik elrepül előttünk. S ha lassan is, de a folyó is folyik
egy irányba. Miről van szó tehát? Akármilyen csendes a táj, mégis minden
mozog. Ha ez a festőien békés természetben így működik, hatványozottan igaz
az embervilág morajló mindennapjaira. Hiszen az emberek is igyekszenek,
hogy elvégezzék a mindennapi tennivaló-forgatagban a feladataikat. Ha
próbálsz találni valamit ebben a világban, ami nincs mozgásban, nem fogsz
találni, mert előbb-utóbb minden megmozdul valamilyen irányba. Vannak persze
helyek, ahol megszűnik a mozgás, de ott az elmúlás és a halál jeleit
fedezhetjük fel. Ilyen, amikor egy szurdokból lezúduló tiszta vizű folyó
megreked egy medencében, és azonnal állott, poshadt lesz ugyanaz a víz, ami
néhány nappal azelőtt még szikrázóan friss volt. Az embervilágban ilyen hely
a temető, ahol az emberre nézve megszűnik az élet áramlása. Egyszóval ezeken
a helyeken nincs élet, mert ami él, az mindig mozog. Ilyen az Isten által
teremtett, az élet jeleit mutató világ. Sehol sincs nyugalomban semmi.
Ilyenek az eleven gyermekek, az egymás társaságát kereső emberek, ilyen a
körforgásban lévő pénz, maga az ember, aki szüntelenül mozgatja a
környezetét, átformálja, és alakítja a sorsát. Egy ilyen világot teremtett
nekünk Isten. E mellett a tény mellett lehetetlen elmennünk anélkül, hogy ne
csodálkoznánk el rajta. Isten egy mozgó világegyetemet ajándékozott
számunkra, melyben keringenek, áramlanak tehát a dolgok. Csodálkozz ma erre
rá! (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése