Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)
Honnan származhat ez az adakozó lelkület? Fel kell ma ismernünk, hogy
mindennek forrása maga Isten. Minden mozgás és ajándékozás Tőle indul. Isten
nemcsak gazdag, de ugyanakkor ajándékozó Isten is. Nemcsak egy mozgásban
lévő világegyetemet ajándékozott nekünk, hanem azt mondja az Ige: Aki
tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent? Figyeljük meg viszont jól a sorrendet! Előbb
Fiát adta és aztán Vele együtt mindent. Tehát van egy fontossági sorrend
Isten ajándékozásában. Jézus mondja: Keressétek először Isten országát és az
Ő igazságát, és mindenek ráadásul megadatnak nektek! Mindenütt ott van a
ráadásnak ez a gondolata. Mi sokszor a ráadást akarjuk először és aztán
majd, ha minden megadatott, akkor elképzelhető, hogy foglalkozunk Isten
dolgaival is. Ez természetesen nem jó, nem megfelelő fontossági sorrend. A
Biblia elsődleges üzenete nem a földi áldásokra nézve tanít, hanem azokra a
lelki áldásokra utal, amit a hitben kaptunk Urunktól. Ez az üdvösség, az
örök élet, a Jézus Krisztussal való élő, eleven kapcsolat. Mindenek előtt
az evangéliumot kell egymással megosztanunk. Pál írja római levelében:
szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki
ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek
egymás hite által, a tietek és az enyém által. Pál lelki ajándékokról
beszél, mindenekelőtt azt akarja odaadni testvéreinek a hitben. Ez a
legfontosabb. Minden más áldás ennek ráadásaképpen jön. Ő a lelki áldásokat
akarja keringetni, a hitet és az arról való bizonyságtételt akarja mozgásban
tartani. A mai alapige is azt mondja: ...aki mást felüdít, maga is felüdül.
Leginkább arra kell odafigyelnünk, hogy az Ige továbbadása és annak áldása,
a lelki, hitbeli felüdülés mindenkori fontossága ki ne vesszen életünkből.
Aki felismeri, meglátja és rácsodálkozik Isten ajándékozó voltára, az tehát
maga is elkezd ajándékozó emberré lenni, minden téren. Erről szól ez a mai
Ige. Bátorít, hogy legyünk hasonlóak ebben Istenhez, váljunk olyan
gyermekeivé, akik kezén a kapott jó nem folyik el, hanem használ,
gyarapodik, és szolgál mások javára és üdvösségére. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé
teszi azt a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése