Keresés ebben a blogban

2012. október 28., vasárnap

2012-10-28

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen
mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének
történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett
Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez
az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó,
hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást
nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással
kellett szembenéznie Egyiptom földjén. De sajnos azt látjuk, az onnan
kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a
pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére
letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a
próféták szavának és egyben Isten közeledésének. Mire Jézushoz érünk időben,
egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik
közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a
nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy
őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének. Pál apostol, mint
egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját,
emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt
a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az
nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: "Mit
akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A "mi Urunk" azt jelenti, hogy én neki rabszolgája vagyok, akiért Ő felel,
akiről Ő gondoskodik. (Barth)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése