Tanuljátok meg... (Mt 11:29)
Tanulás. Ha ezt a fogalmat az iskolára szűkítjük le, akkor könnyen kicsúszik
a szánkon a legkézenfekvőbb kifogás: öreg vagyok én már ahhoz. Ezt mondja a
hatvanas éveiben járó nyugdíjas, de a harmincas éveiben járó, még fiatalnak
számító, dolgozó ember is. Csakhogy nem lenne szabad ilyen könnyen
elhatárolódni a tanulástól, az ismereteink gyarapításától. Miért? Mert
például egyáltalán nem mindegy, hogy tanulunk-e a saját hibáinkból?
Észrevesszük-e, hogy valamit rosszul csináltunk és legközelebb másképpen
végezzük-e el? Ha igen, akkor arra is azt lehet mondani, hogy az is tanulás.
De ugyanígy tanulhatunk mások hibájából, kárából, tévedéséből, ballépéséből.
Ha innen közelítjük meg a tanulást, akkor már sokkal közelebb állhat
hozzánk. Te hogy látod önmagad? Hitéletedben nincs már mit tanulni? Mindent
tudsz? Becsapnád önmagad, hogy így gondolkoznál! Ne tedd! Inkább vedd
komolyan Jézus szavát, aki azt mondta egykor övéinek és most nekünk mondja:
tanuljátok meg...
A nap gondolata:
Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, - csak így lehetsz áldás
barátaid számára. (Zeller)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése