Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű... (Mt 11:29)
Tanulj! Erre kér bennünket Jézus. Mit tanulhatunk meg tőle és mellette?
Rengeteg dolgot. Igénkben csak kettőt említ: szelídséget és alázatot. Jézus
mindkét dologban önmagát állítja példának. Mondhatnánk, hogy nagyképűség, ha
valaki önmagát állítja példaképül mások elé. Van is ennek igazságtartalma,
de Jézus esetében nem nagyképűségről van szó, hanem hitelességről. Nézzünk
példákat Jézus szelídségére! Hányszor akarták őt csőbe húzni? Csak az
evangéliumok tanulsága szerint jó párszor. Az őt nem kedvelő farizeusok és
írástudók keresték a gyenge pontjait, keresték a fogást rajta. Sikertelenül.
Pedig próbálkoztak többször is. Ilyenekkel keresték: szabad-e adót fizetni a
császárnak, meg kell-e kövezni a házasságtörő nőt, szabad-e szombaton
gyógyítani? Szelíden, okosan, bölcsen megválaszolt a hozzá ilyen fondorlatos
módon fordulóknak. De szelíd maradt akkor is, amikor elfogták a Gecsemáné
kertben. Nem ellenkezett, nem kiáltozott, nem tiltakozott, hanem szelíd
maradt. Van tőle mit tanulnunk ezen a téren? Bőven, hiszen olykor nem tudunk
eléggé szelídek maradni. Hamar felcsattanunk, ha valami nem úgy alakul,
ahogyan szeretnénk, nem tudunk jézusi indulattal lenni, amikor valaki nincs
velünk egy véleményen. Idézz fel egy olyan közelmúltbeli eseményt, amikor
nem tudtál szelíd lenni, és vidd az Úr elé, kérve, hogy tanítson egy-egy
hasonló esetben az Ő szelídségével viszonyulnod másokhoz!
A nap gondolata:
Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül
arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése