A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. (Róm
10,17)
A hívő ember életében fontos az igehallgatás! Szeretnék ezzel kapcsolatban
egy furcsa mondatot megfogalmazni: amit hallunk, nem biztos, hogy valóban
meg is halljuk. Mit jelent ez? Ennek megvilágítására álljon itt egy családi
példa: hány és hány családban elhangzik az a szülői kérés a gyermek felé,
hogy gyermekem, rakj már rendet! A gyermek tisztán érti, hogy mit mond a
szülő, mondja is, hogy igen, rendet fogok rakni, és eltelik 5-10 perc,
félóra, óra, még mindig nincs rend. Előfordulhat ez Isten gyermekeivel is. A
Bibliából egy jó vagy sokkal inkább szomorú példa a Jónásé, akinek azt
mondja az Úristen, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon az ott élő
embereknek. Jónás tisztán érti, hogy mi a feladat, hogy mit mond neki az
Úristen, és elmegy az ellenkező irányba. Megértette, meghallotta, de mégsem
akarta megvalósítani.
Bennünk van egyfajta feledékenység, mégis a hatékony keresztyén élet
kiindulópontja: hallgatni Isten Igéjét. Valaki egyébként az mondta, hogy
szabad vinni az istentiszteleteinkre saját Bibliánkat, sőt szabad
jegyzetelni is egy-egy igehirdetés alatt. Nem tudom, hogy ez kinek lesz
gyakorlata, de tudok róla, hogy vannak gyülekezetek, ahol ezt így csinálják.
Ezt mindenkire rábízom. Lehet, hogy először furcsának fog tűnni gyülekezeted
tagjainak, de vállald be bátra! Hiszen, ha valaki jegyzetel, akkor azáltal
is jobban elmélyül Isten üzenetében. Hallgasd, amikor csak tudod Isten
Igéjének üzenetét!
A nap gondolata:
Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam
Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése