Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol
tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak,
irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek
a Krisztusban. (Efezus 4:31-32)
A következő történet közelebb hozza szívünkhöz mai Igénket:
A Mester egyik alkalommal a közelben egy család tagjait hallotta dühösen
kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?
Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a Mester.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot
adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A
távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél
dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.
Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan
beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság.
Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy
már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak
egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.
A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne
mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert
különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem
találjátok meg a visszavezető utat.
A nap gondolata:
Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a
legszeretettebbre és legtökéletesebbre, akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt
mindenekfelett ne szeresd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése