Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem
semmire...(Jelenések 3:17)
Minden ember és minden közösség látja magát valamilyennek, tartja magát
valamilyennek. A laodiceai gyülekezet azt tartotta magáról, hogy gazdag
vagyok, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire. Felmerülhet bennünk a
kérdés: baj az, ha egy közösség, azon belül is egy gyülekezet gazdag?
Alapjában véve nem baj. Akkor nincs semmi gond, ha tudja, hogy Kinek
köszönheti, és mire kapta a gazdagságát. De ez elég ritka eset. Általában
azonban a kísértést kell meglátnunk benne. A gazdagság kísértése pedig abban
van, hogy az elért eredményeket magunknak tulajdonítjuk, a gazdagság
öncélúvá válik és másokon segíteni nem szándékozunk. Önelégült, öntelt
állapot ez. Gondolkodhatunk így? Az Ige példája mutatja, hogy igen, de ez
egyértelműen tévút, mert aki így gondolkodik, az küldetését veszti, célt
téveszt. Látjuk-e még az Úrtól kapott küldetésünket, feladatainkat? Érzünk
még felelősséget az Isten nélkül élők felé? Előfordul, hogy gondoljuk
magunkat valamilyennek, mások pedig egészen mást gondolnak rólunk. Hatalmas
különbség lehet a magunkról alkotott kép, és a mások által rólunk alkotott
kép között. De az igazi kérdés az, hogy mekkora különbség van egy hívő ember
önmagáról alkotott képe, és Jézus rólunk alkotott képe között? Mert Jézus
mindig a valóságot látja. Őt nem lehet becsapni, megvezetni, áltatni. Előtte
nem lehet kimagyarázni magunkat, hogy az nem egészen úgy van Uram... Ő a
teljes, a kendőzetlen valóságot látja. De milyen ez ahhoz képest, amilyennek
mi látjuk magunkat?
A nap gondolata:
Ha csak akkor volnék Krisztusé, amikor érzem, akkor ritkán volnék az Övé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése