Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett
neki. (Lukács 1:68)
A mai Igében arról olvasunk, hogy Keresztelő János születése alkalmából
Zakariásék házában találkoztak emberek. Szokás volt Izraelben is örvendezni
egy újszülöttnek, a családoknak összejönni, meglátogatni a családot, ahol a
gyermek születése történt. Az emberek úgy mentek oda találkozni egymással,
mintha szokásos zsidó körülmetélkedési ünnepre mennének. S mivel esetükben
egy idős házaspárnak adatott a gyermek, örömük még nagyobb volt, hogy Isten
sok-sok idő után rájuk tekintett és születhetett gyermekük. Arra azonban nem
gondoltak az oda érkezők, hogy ez az ünneplés kicsit más lesz. Eltérő attól,
amit megszoktak. A Bibliából tudjuk, hogy Isten elkezdte munkáját ennek a
családnak az életében. Még a gyermek születését megelőzően Zakariás papot a
templomi szolgálata alatt megszólította Isten az Ő angyala által. Tervét
közölte vele és mivel Zakariás hitetlenkedett, láttuk, hogy Isten terve
attól maradéktalanul beteljesedett, és megszületett a megígért gyermek, de
Zakariást azzal fedte meg az angyal, hogy a gyermek születéséig megnémult. A
történet szerint egy néma apa várja a vendégeket, hogy találkozzanak végre
és nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, milyen csodát is kezdett Isten
közöttük. Az idős Zakariás kis táblára írt mindent, mióta megnémult. S mikor
a gyermek nevét kérdezik, és várják, hogy apjához hasonlóan Zakariásnak
hívják, e kis táblára írva meglepő kijelentést tesz: János legyen a neve.
Akik találkozni szerettek volna velük, mindenre számítottak, csak erre nem.
Akkoriban nagyon erős volt az a hagyomány, hogy a fiúgyermekeknek apjuk
nevét kell tovább vinniük, ami Zakariás agg korára nézve még inkább
elvárható lett volna.
Természetesen azért volt ez, mert Isten terve érvényesült. A Jelenések
könyvében olvashatjuk, hogy "adok nekik új nevet." A névadás Isten számára
mindig egy lehetőség volt, hogy valakinek az életét mássá formálja. Így lett
a halász Simonból, Péter, a tanítvány és a keresztyéneket üldöző Saulból Pál
apostol. S így van jelentősége itt a János névnek, ami annyit tesz: "Isten
megkegyelmezett." Mert nemcsak ezek a szomszédok látogatták meg
ismerőseiket, hanem azt olvassuk a Zakariás hálaénekében: "Áldott az Úr,
Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki." Tehát
Zakariásék otthonában nem más, mint a mindenható Isten akart találkozni
népével. Az emberek egy átlagos összejövetelen voltak, de Isten melléjük
szegődött és meglátogatta üzenetével őket: érkezik a Megváltó, a Szabadító.
Ennek lett e gyermek előhírnöke. Így szegődött oda Jézus az emmausi
tanítványokhoz az úton, ami nyomán találkozást készített, és hisszük, hogy
így akar napjainkban is mellénk szegődni, velünk jönni az úton, hogy ne
legyünk egyedül. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A föld gyorsan lakhatatlanná válna, ha az emberek nem tennék meg
udvariasságból azt, amit szeretetből képtelenek megtenni. És megfordítva: a
világ csaknem tökéletes lenne, ha mindenkinek sikerülne szeretetből
megtennie azt, amit csak udvariasságból tesz meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése