...de a te szavadra mégis kivetem a hálót. (Lk 5,5)
Emberi erőlködésre nem megy előbbre életünk hajója. Péter, a tapasztalt
halász-mester keserűen vallja be Jézusnak, hogy egy egész éjszakai munkájuk
kudarcát élték át, amikor üresen vonták ki hálóikat. Jézusnak viszont
egyetlen szavába került, és olyan nagy tömegű halat kerítettek be, hogy
szakadoztak a hálóik. Nézzük meg tüzetesen, hogyan történt ez a csodálatos
halfogás. Jézus az emberekkel való kapcsolatot nem a csodák véghezvitelével
kezdi, hanem a tanítással. Jézus beszállt az emberek hajójába, beljebb ment
a parttól és onnan tanította őket. Lelki táplálékot adott nekik először,
azután vitte véghez a test táplálására szolgáló rendkívüli halfogás
csodáját. Az ige hallgatásának következménye lett az anyagiakban való
gazdagodás, mintegy mellékterméke a Jézussal történő együttlétnek. Az ezrek
megvendégelése is csak a tanítás végén jött létre. A Máté 6,33 is arra
biztat, hogy először az Isten országával törődjünk, ne a megélhetés legyen a
fő gondunk. Igen, először Jézussal, az ő szavaival, tanításaival kell
töltekeznünk, és ezután minden egyéb gondunk megoldódik. Ha Jézussal vagyunk
telve, akkor más nem is jöhet ki belőlünk, mint az ő lénye, hiszen a
környezetünk is ezt várja a hívő emberektől. Hangsúlyozza az ige: sóvárogva
várja a világ az Isten fiainak a megjelenését. Éppen ezért legyen életünk
középpontjában Jézus Krisztus, az ő igéje lásson el bennünket naponként
útravalóval, semmit sem kételkedve támaszkodjunk életünk vezérfonalára, a
Szentírásra. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy
engedelmeskedj Neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése