Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője,
felkészült menyasszonya. (Jelenések 19.7)
Van egyfajta tapasztalat, ami az embert igencsak elgondolkodtatja és a
mélyen magába roskadót is kirángatja magából, ami nem más, mint a csoda. A
csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek
tapasztalataink és ismereteink fényében. Egyszerűen szólva: a csoda
megmagyarázhatatlan, rejtélyes, sőt, csodálatra hív.
Vannak kisebb és nagyobb csodák. A nagyobbakat tömegek is észreveszik, a
kisebbek felismerésére már kevés a hagyományos érzékelés. Nagyobb csodákat
illetően pl. a világ hét csodájáról már mindenki hallott. Ezen csodálatos
épületek megmaradt romjait napjainkban is szívesen felkeresik a turisták. A
kisebb csodákra térve azonban eszembe jut egy élményem, amikor Budapesten a
Csodák Palotájában járva csodálkoztam rá arra, amikor a feltalálók technikai
felfedezéseit szemléltem, hogy ezen csodás dolgok meglátásához,
felfedezéséhez bizony kellettek arra hangolódott emberek, feltalálók, akik
megnyitják mások szemét ezeknek nemcsak meglátására, hanem arra, hogy
azokkal a fizika nyújtotta csodákkal élhetünk a mindennapokban.
Keresztyén emberként is általában e kétféle csoda között éljük
mindennapjainkat. Nyilvánvalóak többek között Jézus csodatételei. Nemrégen
egy testvér mondta el, hogy csodálatosan, megmagyarázhatatlan módon
meggyógyult egy családtagja, mert meghallgattatott az imádsága. Igen,
hatalmas, életet megtartó dolog ez, amit csak csodálni tudunk. Nemcsak
régen, ma is cselekszik az Úr! Tesz csodákat, s ezzel jelt ad magáról.
(Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése