Ha nem beszélsz álnokul… (Ézsaiás 58:9)
Mai Igénkben az Úrnak tetsző böjt egyik jellemzőjével találkozunk. Szóböjt ez a javából. Milyen a szóböjt? Például ilyen: ma száműzöm szótáramból ezt a szót: nincs, sajnos, borzasztó, elkeserítő. Ma sokszor fogom ezt mondani: milyen szép… örülök, hogy… Ezeket a megkezdett mondatokat te tudod befejezni igazán. Ha akarod. Ne azt keresd, ami elkeserít, hanem fedezd fel az Úr által érkező szép és örvendetes dolgokat életedben!
Néhány hete beszélgettem egy általam nagyra becsült személlyel, aki azt mondta: nem is gondolnánk, hogy a szavaink milyen mélyen ott maradnak egy-egy embertársunk lelkében. És miután ezt mondta, elsorolt néhány példát a saját életéből, hogy szavai kiben milyen nyomot hagytak, hogy hogyan emlékeztek barátai, ismerősei, általa meglátogatott embertársai arra, amit ő nekik hónapokkal korábban mondott. S valóban így van ez: szavainknak ereje van és érdemes nemcsak böjtben, hanem életünk minden idejében újra és újra elgondolkodni arról, hogy mit hagyunk egymás lelkében azzal, amit kimondunk?! Vajon tőlünk milyen mondatokat jegyeznek meg embertársaink? Gyakori felcsattanásainkat? Helyreutasító, indulatos szavainkat, melyek ellen nincs tiltakozási lehetőség? Vagy az okoskodásainkat, melyekből az jön le, hogy mi mindig mindent jobban tudunk? Netán a kedves, megértő, együtt érző szavaink maradnak meg valakiben? Vagy a biztató, dicsérő, jót észrevevő, a vigasztaló, a másikat felemelő mondataink lesznek tartósabban jelen emberi lelkekben?
A nap gondolata:
A szavaknak ereje van: meggondolandó mit beszélek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése