Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. (1Pt 3:1-2)
A következő történet nagyszerűen magyarázza mai Igénket:
Egy részeges férj az egész estét borbarátaival töltötte a kocsmában, és azzal dicsekedett, hogy ha éjfélkor vele mennének barátai a lakásába, és ő arra kérné keresztény feleségét, hogy keljen fel és főzzön nekik vacsorát, minden panasz nélkül megtenné. A díszes csapat tagjai fellengzős dicsekedésnek tartották ezeket a szavakat, és fogadást tettek, hogy vajon úgy történik-e, ahogy mondja. A részeg társaság bement a férfi lakásába, a férfi felköltötte feleségét, aki felöltözött, finom vacsorát készített, és a lehető legkedvesebben fölszolgálta. A vacsora után az egyik eléggé józan férfi megkérdezte tőle, hogy hogy lehet ennyire kedves egy ilyen ésszerűtlen kívánsággal szemben is. A hívő asszony ezt válaszolta: „Uram, amikor összeházasodtunk, mindketten bűnösök voltunk. Istennek úgy tetszett, hogy engem kiemelt veszélyes állapotomból. A férjem még mindig ott van. Remegek a jövőjéért. Ha ilyen helyzetben halna meg, akkor örök nyomorúságba jutna. Azt hiszem, az a kötelességem, hogy jelen állapotát a lehető legkényelmesebbé tegyem.” Ez a bölcs és hívőies válasz nagy hatással volt a társaságra. A férfi hálát adott a figyelmeztetésért, és komoly keresztyén és jó férj lett belőle.
A nap gondolata:
Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése