Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)
Eszembe jutott egy beiktatás ünnepi alkalmán elhangzó esperesi igehirdetés, mely kitért arra, hogy a gyülekezet tagjai azon örvendeztek, hogy lesz már papunk, aki megtanítja imádkozni gyermekeinket. Mire az esperes azt mondta: az nem a pap feladata, hanem a szülőké és a nagyszülőké! Ez a másra hárítjuk a felelősséget sok embert jellemző magatartás az élet számos területén. Nem kellene pedig így gondolkodni. Isten nem véletlenül tett bennünket szülővé, vagy nagyszülővé. Ismernünk kell mindazt, amit ránk bízott, amit személyesen tőlünk vár el. Azt ne hárítsuk senkire sem anyagi, sem lelki, sem egyéb vonatkozásokban. Ezzel természetesen nem a lelkészi felelősséget szeretném csökkenteni, csak jó lenne komolyan vennünk mindnyájunknak az Úr által ránk bízottak iránti személyes felelősségünket. Ehhez olykor szükség van egy kis Isten előtti elcsendesedésre és önvizsgálatra. Keríts rá sort mostanság!
A nap gondolata:
Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése