Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)
Néhány hónapja beszélgettem egy templomba járó idős házaspárral, akik elmondták, hogy ha ők meghalnak, akik nem lesz a családban olyan ember, akinek köze lenne az Istenhez. Ez egy fájdalmasan őszinte gondolat, de én tovább viszem ezt a szálat: mit teszünk mi, személy szerint azért, hogy ez ne legyen ránk, a mi családunkra érvényes? Imádkozunk mi, templomba járó emberek a gyermekeinkért, az unokáinkért? Megtanítjuk őket imádkozni? Szoktunk velük együtt imádkozni? Beszélünk nekik a Krisztusba vetett hitünkről? Elhozzuk őket a gyülekezetbe? Ha mi nem tesszük meg, akkor kitől várjuk? Ha ezeket nem tesszük meg, nem kell csodálkoznunk, hogy egyre néptelenebb a templom!
A nap gondolata:
Szokás mondani: ”A közelről való megismerés megvetést szül”, Istennel azonban imádatot fakaszt. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése