Keresés ebben a blogban

2013. szeptember 27., péntek

2013-09-27

Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. (ApCsel 4:1-3)
Az apostolok Jézus nevében meggyógyítanak egy születése óta sánta férfit, ám tettüknek előre nem látható következményei lettek. Nem egy szimpla gyógyulás történt itt, bár már ez önmagában is hatalmas dolog volt. A meggyógyult ugyanis Istent dicsérve adta hírül mindazt, ami vele történt és ez a hír igen hamar eljutott a város elöljáróihoz is. Ők pedig nem díjazták ezt. Nem örültek, sőt az ügy kivizsgálásáig börtönbe záratták az apostolokat. Jézus miatt, a Jézusba vetett hitük miatt bajba kerültek.
Testvérek! Hiszünk-e annyira Jézusban, hogy vállalunk érte nehézségeket is? Meddig vagyunk hajlandóak Jézust képviselni? Milyen megaláztatást tudunk elhordozni Jézusért? A múltkorában körbe járt talán többször is az interneten egy olyan üzenet, melynek az volt a lényege, hogy egy zsúfolásig megtelt hatalmas templomba bement két álarcos férfi géppisztollyal a kezében és azt mondták: Aki Jézusért vállal egy golyót (vagyis vállalja, hogy meghal a hitéért), az maradjon, a többiek hazamehetnek! A zsúfolt templomban alig maradtak húszan. Ezután az egyik álarcos így szólt: Lelkész úr! A képmutatók hazamentek, itt maradtak Isten hűséges szolgái, kezdje meg az istentiszteletet, mi nem is zavarunk tovább!
Persze ez csak egy kitalált dolog, és ha megtörténne? Akár itt, a mi templomunkban, akár bármelyik gyülekezet templomában, vajon hány ember maradna? Vajon mi a helyünkön maradnánk? Vagy azért annyira még nem mély a hitünk, hogy Jézusért vállaljuk akár a halált is? Az ilyen történetek mindig gondolkodtassanak el bennünket! Segítségünkre lehetnek abban, hogy magunkba szálljunk. Te mennél vagy maradnál?
A nap gondolata:
 Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése