Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3:4-6)
Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. (ApCsel 4:1-3)
Tetteinknek következménye van. Ez egy olyan kijelentés, melyet sokszor sokféleképpen megtapasztaltunk már. Ez egyaránt vonatkozik a hívő emberre és azokra is, akik Isten nélkül élik a mindennapjaikat. Ezzel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy nem minden tettünknek egyforma a súlya és a következménye. Mindenesetre, amiről második igénk beszámol, annak komoly előzményei vannak. Erről szól az első ige. Péter és János, Jézus két tanítványa éppen templomba mentek imádkozni. Ám a jeruzsálemi templom Ékes-kapujában egy születése óta sánta férfi kért tőlük alamizsnát. A két apostol több dolgot is tehetett volna. Úgy tehettek volna, mint akik nem hallják a segítségkérést. Ennek mi lett volna a következménye? Lelkiismeret furdalás, hiszen mégis csak templomba mennek, Istent szolgálják és pont tőlük nem kapott egy petákot sem ez a rászoruló? Nem ezt a lehetőséget választották. Dönthettek volna úgy, hogy dobnak egy kis aprót. Ahelyett, hogy a perselybe tennék, odaadják ennek a nyomorultnak. Nem túl nagy összeg, de sok kicsi sokra megy alapon jó lesz az. Ezt a lehetőséget sem választották. Egy harmadik dolog mellett döntöttek. Nem magukra néztek. Nem a kényelmüket vagy kényelmetlenségüket, nem a saját emberi lehetőségüket nézték, hanem arra a Jézusra tekintettek, akit szolgáltak, akit örömmel és boldogan Megváltójuknak vallottak. Azt mondták ennek a sánta férfinak: Aranyunk és ezüstünk nincs, de amink van, azt adjuk neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Nem a saját szegénységükre, hanem a Krisztusban kapott gazdagságukra néztek tehát a tanítványok és ennek következtében történt egy csoda: meggyógyult egy beteg ember. Minden döntésednek következménye van. Számolj vele!
A nap gondolata:
Nem kell elkárhoznod, már elkárhoztál. Nem kell azonban a kárhozatban maradnod, mert aki hisz a Fiúban, általment a halálból az életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése