Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez… (ApCsel 4:23-24)
Mai Igénk arról számol be, hogy amikor elbocsátották az apostolokat, akkor ők a lelki társaikhoz, a hitbeli testvéreikhez mentek elmondani mindazt, amit átéltek az Úrért és együtt imádkoztak. Nekünk van kihez, kikhez menni? Vannak lelki társaink? A gyülekezet erre (is) való. S tudunk együtt imádkozni valakivel? Mekkora áldás az, ha igen…
Kívánom mindnyájunknak, hogy legyünk szoros kapcsolatban Jézussal! Vállalnunk kell Őt mindig, minden élethelyzetben! Legyen minél természetesebb, hogy döntéseink előtt az Ő szemszögéből is látni óhajtjuk a dolgokat! Vállaljuk az Úrral és az egymással való közösséget napról napra!
A nap gondolata:
Kettős feladatokat csak kettőzött hittel lehet megoldani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése