Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról? – 4.
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13:44)
4. Minden vagyonát eladta
Jézus követésének, Isten uralma megtapasztalásának ára van. A példázatban annyira megörült a szereplő a kincsnek, hogy kész volt mindenét eladni, hogy megkaphassa. A Mt 6:25-34 egy furcsa anomáliára hívja fel a figyelmünket. A modern ember küzd az anyagi dolgokért, és arra számít, hogy az Istennel való kapcsolatát ingyen megkapja majd, anélkül, hogy bármit is tennie kellene érte. Jézus viszont épp ellentétes módon gondolkodott. Szerinte ugyanis meg kell dolgoznunk Isten országának kereséséért az életünkben, és ha ez rendben van, Istentől ráadásul (bónusz, grátisz, ajándék) megkapunk mindent. Az egyik legnagyobb hiba, hogy küzdünk azért, ami ingyen van, és ingyen várjuk azt, amiért mindenünket oda kellene adni — és csodálkozunk, hogy nem működik jól az életünk. Bár az üdvösségünk ingyen van (Ef 2:8-9), a tanítványságunk árát nekünk kell megfizetni.
Isten uralmát akkor tapasztaljuk meg igazán az életünkben, amikor…
1. felfedezzük, milyen értékes az, hogy Istent ismerhetjük,
2. nem szabunk feltételeket, hanem alkalmazkodunk Isten elképzeléséhez,
3. rádöbbenünk arra, hogy Isten miatt minden okunk megvan az örömre, és
4. készek vagyunk ezért a kapcsolatért (Isten országának megéléséért) bármilyen árat megfizetni, bármit odaadni, bármiről lemondani (vö. Fil 3:7-9). (Tóth-Simon Károly)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése